Instagramm
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Egy szem pop-up

 
Pontyhorgász lévén, a legkedvesebb évszak számomra az ősz. Részemről nem az elmúlást, hanem a csodás színeket jelenti. Ősszel természet kezd elcsendesülni, párásak a reggelek, hidegebbek a napok. Persze akadnak kivételek, mint amilyen a legutóbbi horgászattal töltött hétvégén is volt. Kis túlzással mondhatom, hogy szinte nyárias időben volt részem. A két langyos napon ismét alkalmam nyílt ellátogatni a kedvencemmé vált „Parktóra”, ami Frankfurt közelében található. Az egyébként is vadregényes, fákkal körbevett tó, ilyenkor talán a leggyönyörűbb.
 

A péntek kora este vízpartra történő érkezéskor nem sok időm maradt a csalik, még világosban való bevetésére. Mivel rövid idő állt a rendelkezésemre, ezért úgy döntöttem, hogy minél attraktívabb, feltűnőbb csalikkal fogok horgászni. Mi is lehetne feltűnőbb, mint a pop-up bojli..? Ezért hát mindkettő botomra ez került fel. Kétfélét vittem magammal: az új Solution-t, és a jól bevált Hyper-6-ot. Az utóbbi időben nagyon népszerű „Spinner rig”-et használtam, ami az egyik leghatékonyabb módja a pop-up bojlik felkínálásának. A csalik mellé botonként 10-15 szem Crustacean bojlit etettem. Egyébként a tó szabályzata tiltja is a napi fél kilót meghaladó etetőanyag használatát. Miután bedobtam megvacsoráztam és bizakodtam, hogy már az első éjszakán sikerül egy bajszost fognom. Nos, az első ponty kicsit többet váratott magára. Épp a felkelő nap fényeit fotóztam, mikor megszólalt a Solution bojlival csalizott botom jelzője. Gyorsan felvettem a pálcát, és próbáltam a halat távol tartani a közeli akadóktól.
 

Miután a nyílt víz felé fordult a reggeli idegen, lazítottam a féken, és bízva a szerelékben fárasztottam tovább a halat. Szép komótosan húzott oldalra, mígnem elérte a partközeli fákat. Egyszer-kétszer éreztem is a zsinóron, hogy bizony jobb lesz vigyázni, mert akadóból nincs hiány. Szerencsére nem történt meg a legrosszabb, és sikeresen megmerítettem a halat. A hálóba nézve fülig ért a szám, hisz egy tükrössel ajándékozott meg az őszi tájban tündöklő tó. Ahogy kiemeltem a szákból láttam csak, hogy milyen bámulatos a hal. Az egészségtől kicsattanó pontyról nem volt nehéz jó képet készíteni. Ezen a vízen, - még ha annak is tűnik - nem egyszerű a halfogás, így minden pontynak örül az ember. Számomra sokkal fontosabb a hal súlyánál a szépsége, különlegessége, illetve az élmény, ami azzal teljesedik ki, hogy fotó készül róla, ezért nem is mértük meg. A sikeren felbuzdulva gyorsan újra dobtam, és a másik botomra is fehér színű „Solution” került. A nap folyamán azon kívül, hogy a csodás őszi időben töltődtem és pihentem, nem történt semmi. Park-tó lévén a jó időben hatalmas volt a jövés-menés. Az ilyen jellegű tavakon a halak mellett mi pontyhorgászok is kuriózumnak számítunk, hisz sokan elképzelni sem tudják, hogy mit is várunk a botok mellett. Az meg, hogy az éjszakát is kint töltjük, sokak számára szinte felfoghatatlan... Hamar eltelt a nap, és ismét az éjszakára készülhettem. Frissítéskor a csalik érintetlenek voltak, így tudtam, hogy nincs miért aggódni - megvárják a pontyokat. Bízva a reggeli kapásban, lefeküdtem és próbáltam aludni, és itt jön a kellemetlen része a dolognak... Nem ritka, hogy az ember éjszaka többször is a parkon átbiciklizőkre ébred, akik sokszor olyan erős lámpát használnak, hogy lehetetlen nem észrevenni. Napfelkeltekor felébredtem, hogy lássam a vizet, merre járhatnak a halak.
 

Vagy fél órája ébredezhettem közben figyelve  a vizet, mikor balra mellettem egy ponty ugrott. Nagyot loccsant, így jókora hal lehetett. Bevillant az angol videókban már sokszor látott jelenet: Ki az egyik bottal, és az ugrás környékére dobni. Azonban ott a másik hely, ahol azért pár szem bojli is van, és ráadásul pontyot is fogtam. Mit csináljak??? Nincs veszítenivalóm, - nyugtattam magamat -, és kivettem az egyik botot. Gyorsan frissítettem a csalit és etetés nélkül az ugrás környékére dobtam az „Egy szem Pop-up”-ot. A féket lazára állítottam és a földre tettem a botot. Természetesen az elmaradhatatlan kő is rákerült a dobra, ami a kapásnál a leesésével jelzi a halat. Úgy 15 perc elteltével visszamentem a brolly-hoz vízért. Ahogy lehajoltam a palackért, hallottam azt a csodálatos hangot, amit horgászaton előtte még soha. Bizony... leesett a kő! Annyira meghatározó volt, hogy a mai napig tisztán hallom ha rágondolok. Gyorsan visszamentem a bothoz és láttam, hogy a zsinór meglazult. Nagyon erőtlen kapás volt, kicsit megfeszítette a zsinórt anélkül, hogy elindult volna a fék, aztán visszalazult. A harmadik húzásnál felvettem a botot és ráemeltem. Meglepetésemre nagy súlyt éreztem. Az előzővel ellentétben ennek a halnak nem nagyon volt kedve körözni, egy viszonylag rövid fárasztás végén már meg is merítettem.
 

Hatalmas siker volt ez számomra, hiszen egy eddig még nem használt módszerrel sikerült pontyot fognom, ami ráadásul nagyobb volt, mint az előző. Szeretem, mikor az ötletből eredmény lesz. Nagyon boldog voltam, ami szerintem látszik a képen is. Azonban volt egy dolog, ami beárnyékolta az örömöm. Mégpedig a halon végzett csonkítás. Sajnálatos módon kivágtak egy darabot a hal farkúszójából. Számomra érthetetlen, hogy mi vihet rá embert arra, hogy ezt tegye. Mélységesen elítélem az ilyet! A horgászat hátralévő részére nem maradt más, mint összepakolni és élményekkel tele hazatérni. Remek peca volt, amin megannyi fotót készítettem, melyeket még nagyon sokáig fogok nézegetni, felidézve az emlékeket.
 
A legfontosabb: az eredményért, néha változtatni kell a jól bevált módszereken. Mindenkinek hasonló, különleges élményeket kívánok!
 
Üdvözlettel:
Németh Szilveszter
S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie