Instagramm
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Legendák nyomában

 
Amikor elkezdtem megismerkedni a pontyhorgászattal, olyan 10 évvel ezelőtt, akkor még nem volt ennyi nagy pontyos víz az országban. Nem volt ennyi bojlis tó. Akkoriban minden nyomtatott és internetes sajtót, cikket elolvastam ami, a témához kapcsolódott. Akkor még minden újdonságként ért és mindent, amit olvastam szentírásként hatott rám. Akik cikket írtak hitelesek voltak, legalábbis én annak gondoltam őket. Nem volt ennyi baits, ennyi teszthorgász… Ritkábban, pár hetenként jelent meg csak egy-egy írás, amit nagy örömmel és izgalommal olvastam. Ma már nem így van! Ezer csali gyártó, ezer teszthorgász, naponta cikkek tömkelege árasztja el az internetet. Egyáltalán nem kötnek le, és nem is hiszem, hogy sok érdemi információt tartalmazna a többségük.
 
Akkoriban a kevés ismert tó egyike a Palotási víztározó volt, amiről rengeteg cikket olvastam és videót néztem. Legendás horgászok horgásztak akkoriban ott, és számomra legendás halakat fogtak. Abban az időben, mikor megismerkedtem az S-carp termékkel, Tamásék és az akkori csapattagok is gyakran látogatták a vizet, - nem kis eredménnyel. Akkor úgy gondoltam, ehhez a vízhez számomra fel kell nőni, meg kell érnem rá, hogy itt horgásszam. Távolinak tűnt, pedig akkor is, mint ma  kb. 170 km választott el tőle.
 

Ma számomra a pontyhorgászat már mást jelent, mint a kilók és elismerések hajszolása. Kevés víz hoz lázba, kevés ad motivációt arra, hogy komolyan felkészüljek a horgászatára. Palotás ilyen, és már régóta ilyen, de valamiért most érzem azt, hogy talán felnőttem a feladathoz, hogy én is a legendák nyomába eredjek. Régen híres volt arról, hogy milyen sok nagy hal él benne, aztán egy időben elkezdett hanyatlani a népszerűsége. Kezdett kicsit megritkulni a nagyhal állomány. Hogy ez minek volt köszönhető? Sajnos van elképzelésem, hallani pletykákat, és sajnos bukkant is fel ismert, Palotási hal más tavakban. Ez a legendás víz mindezek ellenére úgy fest, hogy az elmúlt években ismét magára talált és újfent felnevelkedett benne egy olyan állomány, ami az Ország pontyos tavainak az elitjébe emeli.
 

Az elmúlt napokban egy rövid, mindössze három napos horgászatra érkeztem, melyre feleségem és kislányom kísért el, és végre számomra is megadatott a lehetőség, hogy egy igazi palotási pontyot a kezeimben tarthassak. Külön öröm számomra, hogy az ő társaságukban hódolhatok ennek a nemes szenvedélynek. A kislányomat szerencsére nagyon érdekli, minden lépésemet figyeli. Bízom benne, hogy pár év múlva remek segítségem lesz a horgászataimon.
 
A horgászat előtt, otthon próbáltam alaposan felkészülni, nagy motivációval érkeztem a túrára. A csali választás adott némi fejtörést. Szerettem volna az új, Pearl bojlit kipróbálni, de a tavaszi időben a már sokszor bizonyító Red Force-ra, és az egyik kedvencem, a Top Force-ra esett a választásom. Etetésre különböző pelletet, repcét és némi tigrismogyorót hoztam.  Nem volt igazából kitűzött célom, csak egy-két szép halat szerettem volna fogni, és élvezni a horgászatot. A tó sekély részén, az utolsó behúzós horgászálláson telepedtem le. Meg is lepett, hogy a hátsó részen voltak szabad állások. A szél is a tó sekély része felé fújt. Ettől jobb helyre nem is gondolhattam volna. Az elképzelés hamar igazolódni látszott, behúzás után három órával, pár perc eltéréssel mindkét csalimra volt érdeklődő. Nem igazán voltak nagyok, de örültem nekik. Olyan 7-8 kg körüli tükörpontyok voltak. Mindkét horog alatt „hóember" volt, a Top Force felett White Secret, a Red Force  felett pedig a Pineapple pop-ups bojli volt. Mindkét csali kombinációt bepasztáztam jó vastagon a Robin Red & Liver pasztával. Amilyen jól indult, úgy is folytatódott a horgászat, este, a sötétséggel egy időben érkezett a túra legnagyobb hala, egy 17,40 kg-os tőponty. Erre, őszintén szólva nem számítottam ilyen rövid idő után. A hal egészséges volt, és jó kondiban. Pár kép után, melyek sajnos már teljes sötétségben készültek, visszaengedtem otthonába. Hajnalban és másnap délelőtt három 10 kg alatti ponty tisztelt meg. A kapások fele-fele arányban érkeztek a botokra. Mindkét csali kiválóan működött.
 

Aztán, ahogy ez lenni szokott, a körülmények másnapra megváltoztak. Megfordult a szélirány, a borult, esős időt felváltotta a napos, meleg. Nekem ez a hirtelen fordulat az időjárásban, a második nap közepétől néma kapásjelzőket eredményezett. Ez kicsit csalódás volt az első nap történései után, de a hat megfogott hallal nem lehetett igazán okom a panaszra. A botok mögött ülve, az érzés végig bennem volt, hogy itt bármikor belefuthatok egy legendába. Ami most nem sikerült, az lehet, hogy a következő túrán sikerülni fog! Akár hogyan is lesz, ígérem, beszámolok róla!
 
Szüsz Ádám S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie