Mikor hét elején az időjárás előrejelzést néztem - ami hétvégére havat jósolt - gondoltam megkérdezem Szalma Józsit, hogy van-e kedve esetleg pecázni menni. Persze rögtön rávágta, hogy menjünk! A bányató, ahol két éjszakát horgásztunk, sok szép halat rejt és reméltem, hogy ezúttal sikerül végre “havas pontyot” fotózni. Ami a csalit, illetve az előkét illeti, egy hinged-stiff rig-et használtam 14 mm-es White Secret pop-uppal, helikopter szereléken, mivel egy elég iszapos mély területen horgásztam. Télen keresem az iszapos medret, mert úgy gondolom, hogy ott több természetes táplálékot találnak a halak, mint a kopogó, "kifürdött" helyeken. Etetésnek 18 mm-es Top Force bojlit, felezett 18 mm-es Pearl-t, valamint kendert és konzervkukoricát használtam, amit kender olajjal, Minaminoval, valamint Liquid Liverrel tettem vonzóbbá. Próbáltam minél pontosabban.
Péntek éjszaka az esőzés átváltott havazásra. Szombaton reggel éppen ébredeztem, mikor fél 8-kor megszólalt a jelzőm. Ahogy a bothoz értem, láttam, hogy a dobról szép komótosan fogy a zsinór. Felemeltem a botot, és pár tekerés után éreztem, hogy valamin meg-meg akad a zsinór. Ekkor feljebb mentem a mögöttem lévő emelkedőre és onnan fárasztottam tovább.
A part közelében párszor kirohant a hal, de ezt leszámítva hamar végeztem a fárasztással, ami nem is csoda, hiszen csak pár fokos volt a víz. Merítés után már tudtam, hogy megérte ázni-fázni, mert a régóta vágyott fotón egy téli színekben pompázó makulátlan töves fog szerepelni. Amilyen gyorsan csak tudtunk, csináltunk pár képet a jeges matrac felett.
Üdvözlettel: Németh Szilveszter | S-carp Product Team
