Azon a horgászaton kezdetben a megfelelő csalik és etetési stratégia megtalálása jelentette a kihívást, majd amikor ezek már megvoltak, további nehézséget okozott a szelektálás, nem beszélve a temérdek halvesztésről. A túra végére azonban úgy éreztem, hogy mindenre sikerült megoldást találni, és kikristályosodott egy olyan taktika, amivel szinte minden korábbi hibát ki tudtam küszöbölni. A siker tényezőit akkor is egy beszámolóban összegeztem, melyet ezen a linken megtaláltok. Az idei évi, augusztus elejére tervezett visszatérés során teljes mértékben a korábbi tapasztalataimat vettem alapul, és hatalmas reményekkel indultam neki a négy napos túrának. Úgy gondoltam, hogy most sokkal jobb helyzetből indulok, hiszen kezemben van a siker kulcsa: megfelelő csaliválasztás és etetési stratégia, tökéletesre hangolt végszerelék. Az elképzelés kitűnő volt, a kivitelezésbe viszont sajnos csúszott némi hiba…
A korábbi horgászaton több napos kísérletezés után két olyan csalit tudtam felmutatni, melyek sikert hoztak: az egyik a Spicy Fish & Robin Red bojli, a másik pedig a Halibut pellet volt, így nem volt kérdés, hogy most is ezeknek szavazok bizalmat. Igen ám, csakhogy a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt a tó szürkeharcsa-állománya, és ezek a falánk ragadozók teljes mértékben rászoktak a hallisztes csalikra. A horgászat kezdetén a kapások úgy alakultak, hogy háromból kettő hal harcsa volt, melynek őszintén szólva nem igazán örültem… Az első nap így végül is „favágással” telt, vagyis fogtam sorban a halakat, reménykedve, hogy beesik egy-egy nagyobb ponty is a harcsák közé.
A második napon – megunva a nagybajszúak folyamatos jelenlétét – változtattam a használt csalogatóanyagokon, és mivel egy kevés korábbról megmaradt fekete tigrismogyoró, valamint Pearl bojli is volt nálam, elkezdtem ezekkel horgászni. A változás annyi volt, hogy a harcsákat így végül sikerült kikerülni, pontyot azonban különös módon egyáltalán nem tudtam fogni ezekkel a csalogatóanyagokkal. Hiába kerültek fel különféle felkínálásban, a kapásjelzők némák maradtak. És hopp, már el is telt a horgászat fele, említésre méltó eredmény nélkül. Kezdődött megint az ötletelés, hogy mit kellene csinálni annak érdekében, hogy a maradék két napban végre sikerüljön pár testesebb pontyot kivarázsolni a harcsáktól hemzsegő vízből. Végül úgy döntöttem, hogy teljesen elhagyom a pellet használatát, és visszatérek a fűszeres bojlihoz, amivel eredetileg is terveztem horgászni. Az etetést is beszüntettem nagyobb területen, kizárólag a horog köré dobtam pár szem bojlit, koncentráltan. Az egyik botomon egy szem süllyedővel csaliztam, míg a másikon hóembert vetettem be, amihez egy 18mm-es Strong Pop-upot használtam.
Ez a pikáns, fűszeres pop-up tökéletesen harmonizál a Spicy Fish & Robin Red bojlival, szolid színével pedig nem kelti fel azonnal a kisebb pontyok érdeklődését sem. A változtatás a taktikán mondhatjuk, hogy eredményes volt, hiszen a túra hátralévő részében több 10 feletti ponty mellett egy 17 kilogrammos tükröst is sikerült becserkészni, ezúttal ő jelentette a túra legnagyobb halát.
Összességében úgy gondolom, hogy sikerülhetett volna sokkal jobban is ez a horgászat, ha a harcsa-helyzetről megfelelő előzetes információkkal rendelkezem. Ellenben nagyon tanulságos a helyzet, hiszen jól mutatja, hogy néhány év alatt mekkorát tud változni egy tó halállománya, a halak viselkedése, és az, ami korábban kiválóan működött, lehet, hogy a visszatéréskor egy hatalmas betlit fog eredményezni. Így viszont megmarad a folyamatos kihívás, hiszen újra és újra meg kell találni a siker kulcsát, mely így sokkal édesebb lesz – hiszen keményen megdolgoztunk érte!
Üdvözlettel: Tranker Balázs | S-carp Product Team
