Mielőtt rátérnék a beszámolóm fő témájára, a rekord tőpontyomra, szeretnék pár gondolatot írni a Majnán történő horgászatommal kapcsolatban….
Tavaly év elején azonban elhatároztam, hogy a horgászataim nagy részét a folyóra fogom tervezni. Rengeteg kérdés forgott a fejemben, hisz nem volt folyón történő horgászattal kapcsolatban tapasztalatom. Zöldfülüként Szalma Józsi barátomtól kaptam sok esetben tanácsot, segítséget, amit ezúton is köszönök neki! Jól emlékszem az első horgászatra a Majnán. Igazi "feketeleves" volt. Miután belendítettem a hatalmas ólmokat az előkékkel és hátradőltem, jött az első és egyben legnagyobb gondot okozó tényező, a hajóforgalom. Hatalmas hajók, uszályok közlekednek a vízen, amik különböző árukat szállítanak fel s alá a folyón, hatalmas víztömeget tolva maguk előtt a mederben, ami aztán viszi a 200 g feletti ólmot, mint a pinty és sajnos nem a ponty…
A hajóforgalom mellett gondot okozhatnak a kagylótelepek, kajakosok, kenusok, akik általában a part mentén haladnak az etetés felett. A pecáinkat rendszerint előetetéssel kezdtük 4-5 nappal, akár egy héttel a horgászat előtt. Főként felezett bojli, kukorica és tigrismogyoró keverékét szórtuk elég nagy mennyiségben. Az előetetést követően hétvégén péntektől vasárnapig horgásztunk. Volt, hogy egy-egy hétvége kimaradt, de elmondhatom, hogy rengeteg időt töltöttünk a folyón. Két, Józsi által már ismert helyen táboroztunk. A folyó felsőbb szakaszán lévő részről elmondható, hogy gyakrabban fogott közülünk valaki egy-egy pontyot, kisebbet, de annál szebbet. A másik hely nagyon-nagyon ritkán ajándékozott meg bennünket hallal, viszont az ott szákoltak nagyobbak voltak.
Számomra a tavalyi év legnagyobb folyóvízi hala is erről a szakaszról érkezett, egy 12,80-as pompás töves, amit egy 15 mm-es Top Force süllyedő bojlival sikerült kapásra ingerelnem egy German rig-en felkínálva, a legnagyobb kánikulában délután kettő órakor. Érdekes volt megtapasztalni, hogy minden “törvényszerűség” amit a pontyozással kapcsolatban ismerünk ezen a folyón megcáfolásra került. Akárhányszor “pontyos” idő volt - ez alatt értem a frontokat, szemerkélő esőt, alacsony légnyomást - és számítottunk a kapásra, fogás nélkül mentünk haza. A halak a SZÁMUNKRA! legkevésbé ideális körülmények között érkeztek. Ami szintén különös volt, hogy egyszer sem volt éjszaka kapásunk.
Az őszi időszakot is fogás nélkül pecáztuk végig. Mindezt figyelembe véve, most már nem csodálkozom, hogy miért horgásznak olyan kevesen a folyón. Télen újratervezés következett. Nem is volt kérdés, hogy folytatni fogom a pecát a Majnán, hiszen a halakat, amiket fogtam, illetve láttam Józsi kezében, arra ösztönöztek, hogy ne adjam fel. Úgy döntöttem, hogy pár dolgon változtatni fogok, ami a horgászatomat illeti 2021-ben. Ilyen volt például, hogy a lehető legkevesebb felszereléssel induljak horgászni, amikor csak az időm engedi, ha csak pár órára is. Hiszen ki tudja, hogy mikor úsznak arra a pontyok. Jó időben, jó helyen kell lenni. Ennek következtében elhagytam az előetetést, mert egy-egy hajó elhaladtával minden mag, bojli eltűnt a zónából, amit etettem. Ehelyett a horgászatom alatt óránként pár maréknyi felezett 20 mm-es Pearl-t, valamint tigrismogyorót szórtam a csali köré. Ami a csalit illeti szintén változtattam. A süllyedő bojlik helyett az egyik botomon egy 14 mm-es ananászos pop-up-ot csaliztam Spinner rig-en, bízva abban, hogy az elhaladó hajók miatt elmozduló horog hegye kevésbé tompul el a kövek között.
A másik botomon 20 mm-es Pearl süllyedő és 14 mm-es Hyper-6-os pop-up-ot csaliztam hóemberként. Viszont ami a legfontosabb, hogy egy hozzánk közeli teljesen ismeretlen helyen kezdtem horgászni. Ezt a helyet télen szemeltem ki, és mint később kiderült, jó választás volt. A szezonkezdet május végéig váratott magára. Szombat délután volt, és bár nem terveztem, kimentem pár órára horgászni a már új helyre. Nagyon szeles idő volt és a sodrás is erős volt. A szél erejét talán a mellettem landoló öklömnyi vastagságú ág letörésével tudnám a legjobban jellemezni. Minden terv szerint ment, óránként etettem, de a rövid peca alatt nem jutottam el kapásig. Nem voltam meglepve és már a másnapi folytatásra gondoltam. Vasárnap reggel bár korai indulást terveztem, miután kinyomtam az ébresztőt, visszaaludtam. … és ekkor történt valami, amire egy életen át emlékezni fogok. Álmomból egy hang ébresztett: “Ha halat akarsz fogni, menj!” Mikor ezt elmeséltem Tamásnak a telefonban, csak nevetett. Hihetetlen, de tényleg így volt. Nem kellett sok, kipattantan az ágyból, és már úton is voltam a folyóhoz hátamon egy hátizsákkal, a vállamon egy pontymatraccal, abban két bottal és egy merítővel. Ennyi.
A folyóhoz érve a lehető leggyorsabban bejuttattam a csalikat a vízbe, hiszen már 8 óra volt. Miután minden a helyén volt, hátradőltem és élveztem a reggelt. Háromnegyed óra elteltével az ananászos pop-up-pal csalizott botomnál egy erőteljes rántásra lettem figyelmes. A jelző még meg sem szólalt, mikor a bot már a kezemben volt. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy megvan-e a hal, mert úgy éreztem, mintha elakadtam volna. Pár pillanat múlva aztán egyértelmű volt, hogy még a horgon van. A tavalyi fárasztásokkal ellentétben, mikor is a halak elemi erővel és gyorsasággal próbáltak menekülni, ez a ponty lassan, viszont annál határozottabban próbált eltávolodni a parttól. Szerencsére nem közeledett uszály, így legalább ez az egy tényező nem veszélyeztetett. Volt, hogy közelebb, volt, hogy tőlem távolabb rótta a köröket ugyanazzal a lendülettel.Folyamatosan azért imádkoztam, hogy ne akadjon le. Sejtettem, hogy hatalmas hallal küzdök, hiszen a végsőkig a mélyvízben maradt, egyszer sem mutatta magát. 20 perce fárasztottuk egymást, mikor először megláttam a hatalmas tövest. Újabb három kirohanást követően végre sikerült megszákolnom. Abban a pillanatban megfizetődött minden próbálkozás, minden egyes óra, amit a Majnán töltöttem/töltöttünk, hiszen egy történet kerek lett. A sok kudarctól, bosszúságtól a szükséges változtatásokon át eljutottam életem haláig; és ami bár mellékes, de az új rekordomat is jelenti, ráadásul egy folyóból. Nem is kívánhatna jobbat magának egy horgász. A szákolás mámora után rögtön hívtam a feleségemet remegő hanggal. - Gyorsan gyere, hatalmas pontyot fogtam! Siess!!! A fotózásig csak a merítőben pihenő óriást bámultam, és újra meg újra lepörgettem magamban a fárasztást. Eszti csak annyit tudott mondani fotózás közben a halra, hogy: - Atyaég mekkora ponty, ekkorát még nem láttam. Mire én: - Ekkorát még én sem! Azon a reggelen minden passzolt, minden összejött, amit előtte elterveztem. Július közepe van, mikor is ezt a beszámolót írom. A fogás óta 5 alkalommal tudtam horgászni a folyón, egyetlen kapásom sem volt. Tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy ez az egyetlen hal lesz az idei fogásom a Majnából, de ki tudja mi vár még rám. Mindenesetre egy rész lezárult, izgatottan várom a következőt!
Üdvözlettel:
Németh Szilveszter | S-carp Product Team
