Vízállástól függően kb. 200-220 hektáron terül el. Ha az ember megáll a gombánál, és előre tekint a kíméleti terület irányába, több mint másfél kilométer hosszan csak vizet lát, ha pedig a csurgói oldalról néz át keresztben a kincsesi felére, közel 800 méteres távolságba meresztheti a szemét. Ezek a számok alapjában véve azt sejtetik, hogy nem kis kihívást jelent itt egy kapitális ponty megfogása. A vízmélység is igen változó, 1 métertől 6 méterig terjed, és egyáltalán nem mindegy, hogy adott időben hol próbálkozunk (erre később majd részletesen kitérek).
A medret sok helyen akadók tarkítják jellemzően bokrok, faágak, tuskók, sziklák formájában, ezek pedig nem szívesen engedik el az óvatlan horgász szerelékét. A tározó nagyhalállománya kimagasló, de senki ne gondolja, hogy könnyű itt a halfogás. Akit azonban kegyeibe fogad Fehérvárcsurgó, találkozhat mindenfajta ponttyal: hosszú nyurgával, magashátú tövessel és lógóhasú tükrössel is. A halak erősek és egészségesek, felejthetetlen fárasztási élményt nyújtanak, ami nem is csoda, hiszen a vízminőség kiváló, a tó pedig bővelkedik természetes táplálékban. Itt tényleg minden kapásban benne van, hogy az ember élete halát fogja meg, hiszen számos 15, 20, vagy akár 30 kilogramm feletti ponty is él a vízben. Ők jelentik szenvedélyünket, miattuk vagyunk hajlandóak annyit áldozni a horgászat oltárán. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hiszen idén már negyedszer jutottam ki a lakóhelyemhez közeli tározóra. Nálam mindig információszerzéssel kezdődik egy ilyen horgászat előkészítése, általában többször is körbejárom a tavat, érdeklődöm a sporttársaknál, hogy hol és mit fognak. Az így szerzett aktuális hírek, valamint az időjárás-előrejelzés a legfontosabb tényezők, amik alapján helyet választok. Emiatt nem is szeretek túl nagy időtávra előre foglalni (a tavon előzetes helyfoglalási rendszer működik), hiszen rosszkor rossz helyen horgászni olyan, mintha otthon a fürdőkádban próbálkoznánk. Ezúttal mindenkitől azt hallottam, hogy a tó mélyebb részein nagyon jól fogják a nagytestű pontyokat, míg a sekélyben szinte csak a kicsik jelentkeznek. Furcsállottam is a dolgot meg nem is, de mivel a meteorológia hűvös, szeles időt jósolt a választott időpontra, a tó legmélyebb részét választottam, melyet kincsesi strand néven emlegetnek.
A tervek szerint Mester Ádámmal szerdán késő délután érkeztünk a tóra, majd hosszú és fárasztó kipakolás után birtokba vettük a kényelmesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető helyet. Aki nagy pontyokat akar fogni, annak bizony meg kell dolgoznia értük! Szerencsére a szél estére elállt, így sikerült szimpatikus helyeket találnom két bójának a parttól 220 és 290 méterre, kb. 30-40 centis iszapon. A csalogatóanyagokat nem variáltam túl: 24-es Crustacean bojlit és Halibut pelletet vittem magammal, ezekből etettem néhány szemet a bóják köré. Az első éjszaka hamar eltelt, Ádámnak pedig hajnalban indulnia kellett dolgozni. Egyedül maradtam a következő másfél napra, hiszen társam csak péntek délután tért vissza. Én azonban nem tétlenkedtem: remekül beindult mindkét botom, és első reggel már egy 15,3 és egy kerek 16 kilós pikkelyessel fotózkodhattam.
Mivel éreztem, hogy ez egy mozgalmas peca lesz, nem is használtam ki a harmadik bot lehetőségét, így is egymást érték a kapások. Napközben nagyon megerősödött az északnyugati szél, ami ezen a tavon kifejezetten jó, én pedig szinte folyamatosan fogtam a halakat, estére pedig meglátogatott egy 19 kilós tükörponty is. Érdekes módon az éjszakák nem voltak olyan erősek, de ezt nem is bántam, mert végre tudtam pihenni. Reggeli ébresztőm egy 16,6 kilós tőponty volt, őt követte a délelőtt folyamán egy makulátlan, 19,5 kilogrammos tükrös, fantasztikus színekkel. Nagy csatát vívtunk, egészen a gombáig vontatott a csónakkal, mire sikerült megszákolnom. A délutáni órákat egy 15,5 kilós duci töves indította, majd éppen Ádám visszaérkezésekor sikerült fognom egy gyönyörű nyurgapontyot 16 kilogrammos súllyal. Hogy biztosan sikerüljön kedvet csinálnom Ádámnak a horgászathoz, gyorsan fogtam még egy 19,4 kilós pocakos tükörpontyot is, hogy megmutathassam neki, milyen kincseket is rejt előttünk a víz (később ezt jól meg is hálálta…).
Szenzációs volt számomra a pénteki nap, és végre a létszám is teljes lett, így nagyon vártuk a folytatást. Szombat reggel aztán Ádámon volt a sor, hogy bizonyítson: nem is hibázott, nagy magabiztossággal terelte szákba túránk legnagyobb halát, egy 21,5 kilogrammos, gömbölyű pikkelyes formájában. A csali ezesetben egy 30mm-es Red Force bojli volt.
Hogy illik-e Fehérvárcsurgón elsőre „húszplusszost” fogni? Alapvetően azt üzenném, hogy nem igazán illik, de aki ennyi utazást és pakolást bevállal 2 nap horgászatért, és ráadásul ilyen ügyes pecás, az tényleg megérdemli, hogy ekkorát fogjon. Szóval újfent, ezúton is, gratulálok Ádi!
A szombati napon aztán érezhetően megváltozott valami. Megállt a szél, melegedett az idő, a kapásszám is csökkent. Lehetségesnek tartottuk, hogy megkezdődött az ívás, hiszen egyre több halat láttunk a partszéli növényzet közvetlen közelében mozogni. Azért délután még sikerült fognom egy 18,4 kilogrammos tükröst, este pedig hangulatos tábortűzzel és sütögetéssel zártuk a napot. Utolsó éjjel néhány kisebb pontyot szákoltam, illetve Ádám könyvelhetett el egy kapitális akadót. Sajnos a szerkót is lenyúlta.
Összességében kijelenthetem, hogy fantasztikus, sőt páratlan horgászatban volt részem (részünk), ugyanis a négy nap alatt 9 darab 15 kilogramm feletti pontyot fogtam, Ádám 20 felettije pedig feltette az i-re a pontot. Neki most ez az egy hal jutott, de ahogy láttam rajta, nemigen bánta. Én azért fogtam bőven a 8-13 kiló közötti méretből is, de ők most nem kerültek fényképezőgép elé. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt Ádámmal az utolsó közös horgászatunk Fehérvárcsurgón. Várjuk a folytatást, és bízunk benne, hogy hasonló élményeket tartogat még számunkra ez a csodálatos víz.
Üdvözlettel:
Tranker Balázs és Mester Ádám | S-Carp Product Team
