Véleményem szerint a tavaszi időszak az, amikor a legeredményesebbek lehetünk a Balatonon, hiszen ilyenkor a partközeli, sekélyebb, gyorsan melegedő vizek mágnesként vonzzák a halakat. A tavalyi év tavaszán hihetetlen szerencsében volt részem, ugyanis sikerült egy akkor rekord súlyúnak számító pontyot fognom, így nem is volt kérdés számomra, hogy az idei évben is visszatérek, és – már csak babonából is – pontosan ugyanabban a pár napban megpróbálok horogra csalni néhányat a Balaton óriásai közül. Megszokhattuk az elmúlt években, hogy rendkívül szeszélyesek a tavaszok. Így hiába volt ugyanarra az időpontra tervezve a horgászat, merőben más körülményekkel szembesültem, mint tavaly. Míg a múlt évben szélcsendes, meleg napokat fogtam ki, addig idén meg kellett birkózni a változékony időjárással, az olykor esővel és széllel érkező hidegfrontokkal is, de szerencsére akadt néhány igazán szép, napsütéses tavaszi nap is a héten. A horgászatra szokás szerint a Pearl bojlival készültem, melyet kiegészítettem a másik nagy kedvencemmel, a Spicy Fish-sel. Úgy gondoltam, hogy a fűszeres ízvilág segít jobban felkelteni a halak érdeklődését a hideg, a túra kezdetén mindössze 12 Celsius fok körüli vízben. Etetésre 24-es bojlit használtam, melyet a túra előtt 2 héten keresztül szárítottam. Ezt minden alkalommal így csinálom, ha a Balatonra megyek horgászni, hiszen az apróhalak támadásától csak így védhetők meg a csalik. Nem kell attól félnünk, hogy a bojlik így nem fognak megfelelően dolgozni – a tökéletesen összehangolt alapanyagoknak köszönhetően azonnal elkezdi őket átjárni a víz. Ha a Balatonról van szó, akkor én mindig készülök nagyobb méretű bojlikkal is, így mindkét ízből vittem magammal 2-2 tégely 30-as golyót.
A horgászatot a dőlőbójám elhelyezésével kezdtem, melyet a parttól a maximális, 450 méteres távolságba tettem le. Mivel a keleti medence déli partján horgásztam, így itt mindenképpen indokolt volt a nagy távolság, hogy megfelelő vízmélységben tudjam kialakítani az etetésemet. Az első este folyamán még nem húztam be a végszerelékeimet, csupán megetettem a kiválasztott helyet kb. másfél kiló bojlival, ezt egyébként majdnem minden este megismételtem. Az a több éves tapasztalatom ezen a helyen, hogy az első éjszaka szinte sosem hoz kapást. Mivel egyébként is későn érkeztem, és a pakolásban sikerült is elfáradni, nem is bántam, hogy az első éjszaka pihenéssel telt. Második nap aztán összeállítottam a felszerelésemet, és új zsinórt csévéltam az orsóimra. Már évek óta a Korda Subline főzsinórját használom 0,35mm-es méretben, nagy megelégedéssel. Nagyon fontos azonban egy strapabíró, kellően erős előtétzsinór használata is, melyre kiváló megoldás az XT Snag Leader, melyet 0,55-ös méretben kötöttem fel. A végszerelékem egy 1 méteres Kable leadcore-ból, egy Run Rig Rubber ólomrendszerből, és egy 180 grammos grippa ólomból állt. Az előkémet nem bonyolítottam túl, a bevonatos Kamo előkezsinórra kötöttem fel a 2-es Krank horgot, melyet egy acélkarikával és egy Kicker-rel egészítettem ki.
Az első horgászattal töltött éjszaka már több kapást is adott, azonban ezek a halak méretüket tekintve még messze voltak a vágyott kategóriától. Nagyon ritka az, hogy a Balatonon egyből testes halakat fog az ember, jellemzően kell pár nap, mire a darabosabb példányok is megjelennek az etetésen. Azonban érdemes variálni, hiszen előfordul, hogy be kell vetnünk bizonyos trükköket annak érdekében, hogy elkerüljük a nem kívánt méretű halakat.
Megpróbáltam az etetés mennyiségével játszani, visszavettem a bója köré szórt mennyiséget 2 marék bojlira, ez viszont azt eredményezte, hogy a következő éjszaka folyamán egyetlen kapásom sem volt. Így azt találtam ki, hogy a felkínált csali méretén változtatok, így a kezdetben egy szem 30-as bojlit lecseréltem mindkét boton dupla 30-asra, és hogy még csavarjak egyet a dolgokon, két különböző ízesítésű bojli került a hajszálelőkéimre: egy szem Pearl, és egy szem Spicy Fish. A változtatás a taktikán olyannyira sikeres volt, hogy a horgászat hátralévő napjain 10 kiló alatti pontyot egyáltalán nem fogtam, viszont sikerült több 10-14 kiló közötti ponty mellett egy 15,6 kilogrammos, egy 16,9 kilogrammos, valamint egy kereken 18 kilogrammos pontyot szákba terelnem.
Annak ellenére, hogy ezen a horgászaton nem sikerült átlépni a bűvös 20 kilogrammos határt, én sikerként könyvelem el ezt a túrát. Sikerült megoldást találni a szelektálásra, sikerült megbirkózni az időjárási viszontagságokkal, és sikerült szákba terelni három 15 kilogrammnál nagyobb pontyot.
Bízom benne, hogy a sorokat olvasva meghoztam mások kedvét is egy balatoni horgászathoz, illetve az általam használt termékek kipróbálásához. Egy biztos, ezeket a sorokat írva én már a következő pecámat tervezgetem…
Üdvözlettel: Tranker Balázs | S-carp Product Team
