Izgatottan vártam a pecát, mivel még soha nem horgásztam ezen a tavon, de tudtam, hogy Ádám jól ismeri a vizet, számos nagytestű halat sikerült már innen fognia.
A kilátásaink jók voltak, végre megérkezett az évszaknak megfelelő hűvös időjárás, a víz hőmérséklete pedig 11-12 Celsius fokra csökkent. Tapasztalataim szerint ilyenkor a pontyok igyekeznek felkészülni a téli időszakra, emiatt még étvágyuk sem csökken drasztikusan. A csaliválasztásnál azonban oda kell figyelnünk, hogy olyan bojlit vigyünk magunkkal, ami jól dolgozik a hideg víz ellenére is. A mi választásunk a Pearl-re és a Red Force-ra esett, szándékosan két jelentősen eltérő karakterű bojlira.
A taktikánkat teljesen különbözően építettük fel: Ádám etetőhajóval húzta be szerelékeit, és viszonylag koncentráltan etetett a hajóba rakott 2-3 marék bojlival, míg én dobva juttattam be a csalijaimat, az etetést pedig dobócső segítségével végeztem, viszonylag nagy területen. Mivel egy félszigeten horgásztunk, elég nagy vízfelület állt rendelkezésünkre, így más-más szegletét vallattuk a tónak: az etetőhajó minden alkalommal a nyílt víz irányába tartott, míg az én szerelékeim a vörösvári-ág bejárata felé repültek. Az első kapás Ádám jobbos botjára érkezett, és mivel a hal az előttünk lévő akadók mentén oldalazott, csónakkal eredtünk utána. Néhány perc múlva egy hatalmas test ütötte át a vízfelszínt, alig hittünk a szemünknek, térdeink citerázni kezdtek. A szákolás elsőre sikerült, aztán szinte szóhoz sem jutottunk a látványtól, majd jött a találgatás, hogy mekkora lehet az első hal. A mérlegelésnél kiderült, hogy valóban nem mindennapi méretű ponttyal hozta össze a sors Ádámot: a masszív töves 24,1kg-ot nyomott! Gyorsan elkészítettük a fényképeket a parton és mellescsizmában a vízben állva, majd Ádám útjára engedte az új egyéni rekordját jelentő óriást.
Nekem valahogy nehezebben indult a halfogás. Főként a hóember kombinációkban bíztam, ezért kezdetben mindkét botomat így csaliztam fel. Ádám hala azonban egy szem süllyedő bojlira érkezett, így én is a váltás mellett döntöttem. Hogy jobban a horgomra tudjam fókuszálni a halak figyelmét, készítettem néhány PVA-labdacsot, melyekbe szétmorzsolt Red Force bojli és 8mm-es Special Carp Pellet került. Ezek nem voltak túl nagyok, kb. pingponglabdányi méretűek, hogy ne fogják vissza nagyon a dobástávolságot, de pont elégnek bizonyultak ahhoz, hogy nekem is beinduljanak a kapások. Elsőként egy 16,5kg-os tőpontyot tudtam szákolni egy izgalmas csata után, majd nem sokkal később egy kerek 15kg-os spanyol pikkelyes gyönyörűség tette nálam tiszteletét. Minden hal után igyekeztem karbantartani az etetésemet, ezért a kapások után néhány marék bojlit csöveztem a horgászhelyemre.
Ezután mindketten fogtunk néhány 10 kiló körüli pontyot, majd utolsó reggel érkezett még nekem egy kereken 17kg-os, teljesen egyedi formájú tükörponty, olyan magas háttal, amilyet én még soha nem láttam. Nagyon örültem neki, mindig felemelő érzés egy ilyen különleges hal kifogása. Nagyon jól éreztük magunkat, sok szép halat fogtunk a rövid, mindössze 48 órás látogatás során. Összegzésként elmondható, hogy ezúttal a Red Force bojli jobban működött, és az össze halunkat egy szem fekvő csalival sikerült megfognunk. Az alkalmazott módszerek között viszont nem vettünk észre nagy különbséget, mind a behúzós, mind a dobós technika jól szerepelt.
Üdvözlettel:
Tranker Balázs és Mester Ádám | S-carp product Team
