Számomra nincs szebb dolog annál, mint amikor a saját elképzeléseink, tapasztalataink alapján eljutunk egy-egy ponty megfogásához. Ez a folyamat a víz nehézségétől függően lehet hosszabb, illetve rövidebb. Ezt a beszámolót egy számomra nagyon kedves tó ihlette, ahol az embernek nem árt résen lennie. Hogy mit is értek ez alatt? Ezen a tavon megtanultam, hogy a halak aktív keresése, és az ezzel járó helyváltoztatás lehet a kulcs a sikerhez. Ez a megállapítás természetesen szinte mindegyik tóra vonatkozik, ahol nem vagyunk helyhez kötve.
Pénteki érkezésemkor a tó a legszebb arcát mutatta. Kellemes eső utáni, napos idő volt alacsony légnyomással. Amolyan tökéletes horgászidő. A két éjszakás horgászatot, amelyre Józsi barátommal érkeztünk, egy számomra még ismeretlen helyen kezdtem. A környezetet egy botanikus kerthez tudnám a legjobban hasonlítani. Nem túlzás, ha azt írom, igazi vadregényes érintetlen természet. Ez a jelző a mederviszonyokra is értendő, hiszen amerre csak néztem, akadót láttam. Hol egy bedőlt fa, hol pedig tavirózsa. Ha ez nem elég, megemlíteném a körülbelül másfél méteres szintkülönbséget, ami köztem és a vízfelszín között volt. Igazi kihívás - gondoltam magamban. A korábbi tapasztalatokból kiindulva egy szem 14 mm-es pop-up-pal csaliztam a Spinner rig-eket. Ebben az esetben a Hyper-6-ot használtam. Sötétedésre a helyükre kerültek a csalik, és nem sokkal később már szemerkélő esőben beszélgettünk, ami aztán szakadó záporrá erősödött.
A folyamatos erős esőzés miatt nem sokat aludtam a brolly alatt. Az első éjszaka nem történt semmi. A kora reggeli kelés után úgy döntöttem, hogy elsétálok a szomszédos állásokhoz, hátha látok halmozgást. Józsihoz érve láttam, hogy épp újra dob, aztán örömmel újságolta, hogy nemrég sikerült egy 10-12 kg körüli tükröst fognia. Igazán szép, bronzosan csillogó tükörpontyot fényképezhettem a kezében. A fogásán felbuzdulva tovább néztem a vizet, hátha látok valami bíztatót. 9 óra körül két állással arrébb, a partszélben buborékokat vettem észre, melyek csak szaporodtak. Nem is kellett több, tudtam mi a teendő. Amilyen gyorsan csak tudtam Józsi segítségével összepakoltam és átköltöztem. Friss pop-up-ot csaliztam, és próbáltam elsőre a zónába juttatni a szereléket. A dobásokat a felettem lévő fák nehezítették, így csak térdelve és oldalirányból tudtam dobni. Elsőre sikerült a partmenti bokrokhoz megfelelő közelségbe dobni a csalit. Felmarkoltam pár szem bojlit, amit felezve akartam a partról kézzel bejuttatni. Épphogy elkezdtem az óvatos etetést, megszólalt a jelzőm.
-Szilveszter!!! - kiabálta Józsi. Rohantam vissza a botokhoz, hiszen tudtam, hogy a hal bármelyik pillanatban akadót találhat.
A helyemhez érve láttam, hogy Józsi kezében görbül a bot, és szüntelenül szól a fék. Átvettem a botot, és láttam, hogy a hal már jócskán eltávolodott az akasztás helyétől. Kemény csata vette kezdetét, ami alatt végig éreztem, hogy nagy hallal van dolgom. A tiszta vízben többször láttuk hatalmas aranyló testét, így alig vártam, hogy a merítőben legyen. A merítést követően alig hittem a szememnek. Imádom a karakteres, zömök tükörpontyokat, és pont egy ilyen terült el előttem. Kíváncsiságból megmértük a súlyát, mely 16,5 kg volt. Nagyon elégedett voltam, és hihetetlenül boldog. A horgot friss csalival juttattam vissza a bokrok elé. Talán 10 perc telhetett el, mikor ismét megszólalt a jelzőm. Felemeltem a botot, mire heves, apró rángatásokat éreztem.
-Ez kicsi lesz, nagyon rángat. - mondtam Józsinak. Nem lett igazam. Ahogy a hal egyre közelebb rótta a köröket, úgy rajzolódott ki számunkra, hogy bizony ez is szép nagy példány. Józsi a második halamat is sikeresen merítette. A mérlegre nézve lepődtünk meg igazán: 15,9 kg. -WAOOO! – kiáltottam fel. A dolog szépsége, hogy ez a hal az első teljes ellentéte. Hosszú teste alig fért el a matracon. Nem gondoltam volna, hogy fél órán belül két ilyen makulátlan hallal hoz össze a sors.
Délután ismét az esőé volt a szerep, ami aztán jégesővé alakult át, így alaposan lehűlt időt. Vasárnap hajnalban már csak 4 fok volt, ami széllel párosult. Ez sem nekünk, sem pedig a halaknak nem tett jót, hiszen nem jutottunk el több kapásig. Bánkódásra azonban nem volt okunk, hiszen mindketten fogtunk halat.
Azóta is áldom a percet, amikor vettem a fáradtságot, és felkeltem hajnalban róni a köröket az állások között halak után kutatva, hogy aztán a megfelelő pillanatban átköltözzek a nyerő helyre. Ki tudja, ha nem tettem volna meg, lehet, hogy hal nélkül maradok. Számomra ezek azok a horgászatok, amik pluszt adnak, amiket soha nem fogok elfelejteni. Nekem mindig is fontosabb volt a kifogott halaim szépsége, egészsége, vagy akár érintetlensége, mint az, hogy mekkora súlyuk van. Ezekre a halakra mindig büszke leszek, mert nem voltam rest résen lenni.
Sok sikert kívánok az olvasóknak!
Üdvözlettel:
Németh Szilveszter | S-carp Product Team
