HATÁRAIMAT feszegetve...
… talán ez lenne a legtalálóbb cím ezen beszámolómra. Körülbelül egy évvel ezelőtt Szalma Józsi barátom megkeresett azzal az kérdéssel, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzá egy Szücsi tavi horgászatra. Persze rögtön igent mondtam. A dátum és a hely már fix volt: szeptember 30., 9-es hely. Nem horgásztam azelőtt még a tavon, de bíztam Józsi szervezésében és tapasztalatában, hiszen ő már többször pecázott a tavon. A horgászat sajnos nem úgy kezdődött, ahogy terveztem. Pár nappal az indulás előtt valami nyavalya ledöntött a lábamról. Annyira, hogy az sem volt biztos, hogy egyáltalán el tudok menni a túrára. A pihenésnek és a kúrának köszönhetően a tervezett induláshoz képest egy nappal később, de végül úgy döntöttem, hogy belevágok. A vasárnapi bepakolásnál éreztem, hogy nagyon erőtlen vagyok a láztól, minden porcikám fáj, de ennek ellenére elindultam.
Útközben kaptam Józsitól a jó hírt, hogy sikerült halat fognia, így alig vártam, hogy a tóhoz érjek, és elkezdjem a pecát. A kínkeserves csónakos beköltözés után, annyi erőm még maradt, hogy felállítsam a sátram és behúzzam a két botomat. Az egyiket egy part menti zónába raktam le - 7 és 8 méteres mélységben horgásztam egy 14 mm-es ananászos pop-uppal spinnerként kötve - a másik pedig egy kb. 100 méterre lévő platóra került, ahol 9 és 10 méteres mélységet horgásztam egy keményítettt, könnyített GLM & Plum 24 mm-es csalizó bojlival.
Az első éjszakámon nem történt semmi, aminek nagyon örültem, mert a pihenés most nagyon jót tett. Másnap reggel egy jó vízparti reggelit és kávét követően már sokkal jobban éreztem magam. A jó közérzetemet az első kapásom csak fokozta. Egy csodálatos tőpontyot meríthettem a part menti helyről. A szakállmentes 4-es Krank X horog nagyon jól tartotta a halat. Szuper kezdet - gondoltam - és már csónakáztam is vissza a helyre a friss csalival.
A tó szabályzatát követve csak bojlival és pellettel etettünk. Két féle golyót vittem magammal: az egyik a Pearl volt, a másik pedig az új GLM and juicy plum - mindkettőt 20 mm-es méretben. A hét első felében több szebb halat is sikerült fognom, de az áttörésre csütörtökig várnom kellett. A reggeli fényekben egy pompás tükörpontyot fotózhattunk, amit a többihez hasonlóan a part menti részről tudtam fogni. Az elképesztő hal súlya 22,8 kg volt.
Még fel sem ocsúdtam a csodás fogásból, de pár óra elteltével ismét a vízen voltam és fárasztottam. Ezúttal a hal különös módon vagy 20-25 percen keresztül tartotta a mélységet. Ebből és persze a nagy súlyból éreztem, hogy nem mindennapi hallal van dolgom. Miután megpillantottam a vízfelszín közelében, rögtön arra gondoltam, hogy ekkora halat eddig még nem láttam. A következő percek és körök, amiket a hal leírt, lassan teltek. Minden erőmmel arra fókuszáltam, hogy végre megmeríthessem a gigantikus pontyot. Bő 30 perces fárasztást követően elérkezett a nagy pillanat. Ugyan kisebb nehézségek árán, de sikerült megmerítenem a pikkelyest. Még most is a szemem előtt van a látványa. Hatalmas volt, nagyon hosszú testéhez megfelelően az úszói is méretesek voltak. A parti mérlegelés beigazolta a gyanúmat, miszerint az új rekordomat fotózhattuk pár perccel később. A súlya 29,3 kg volt és a Plaminek nevet viselte. A fotózás is maga volt a kihívás, nem tagadom megizzasztott rendesen. Nem voltam még erőm teljében, ezért akárhányszor meg kellett emelni, szenvedtem rendesen. DE!!! Szívesen tettem és bármikor szívesen átélném újra! Érdekes módon minden halamat egy szem 14 mm-es sárga pop-up-al fogtam. Ez volt a nyerő csali.
S ha azt gondolnátok, hogy ezzel zárom a beszámolót, akkor azt kell, hogy írjam, itt még nincs vége! Az utolsó reggelre is tartogatott számomra a tó egy hibátlan tükörpontyot. Már pirkadt mikor a botomhoz rohantam, amin a kapás volt. Gyorsan csónakba ugrottam, hogy elkerüljem, hogy a hal akadót találjon. Ez sajnos nem jött össze, mert két akadóból is ki kellett szabadítanom a zsinórt mire a halhoz értem. Mikor azt gondoltam, hogy enyém a hal, ismét az ágak között volt a zsinórom. Húztam a zsinórt, vele együtt az ágat, míg nem egyszer csak megpillantottam az aranyló foltot a zsinórom végén. Szétszedtem a botot, kiakasztottam a felkapókat és úgy próbáltam eltörni a ruganyos vízben lévő ágat. Nem volt egyszerű feladat, de megbíróztam vele, és a zsinórt felém húzva merítettem meg a halat. Pompás! Egy újabb csodálatos tükrös! Külön öröm volt számomra, hiszen rajongok ezekért a tükörpontyokért. A helyünkhöz érve már Józsi várt és segített kikötni a csónakot. Gyors előkészülést követően már mérlegeltük is a halat, ami felett 22,1 kg mutatott a mérlegelő. A Nobel nevű halról szuper fotók készültek a párás reggelen.
Nagyszerű hetet zártunk, csodás halakat fogtunk, és bár voltak nehéz pillanataim a horgászat elején, úgy gondolom jól döntöttem, hogy erőt vettem magamon, és elindultam.
Üdvözlettel: Németh Szilveszter | S-carp Product Team
